Mit tegyünk, ha kezd kialudni a tűz a párkapcsolatból? Mi legyen, ha elfáradunk, és kialszik az egykor még tomboló vágy? Két ember akkor alkot remek párost, ha a vágyódás és a tenni akarás is fennmarad kettejük között. Szerintem gyávaság az, amikor ezeket az érzéseket egy harmadik féllel szeretnénk pótolni ahelyett, hogy kapcsolaton belül megpróbálnánk megoldást találni rá.
Azt gondolom, hogy az, hogy évek múltán elkezd a párkapcsolat kihűlni, az egy természetes, és nagyon gyakori dolog. Ilyenkor csak a kettejük között meglévő valós tisztelet, elfogadás, megbecsülés, és a szereteten alapuló beszélgetés fogja kihúzni a párkapcsolatot a gödörből.
Tudom, nem lehet minden párkapcsolat tökéletes és harmonikus minden pillanatban, de az biztos, hogy mindig törekedhetünk rá, hogy jó legyen. Rajtunk áll, hogy olyanná tesszük-e, melyben tényleg őszintén megélhetjük a szeretetteljességet, az intimitást, és amelyben nem kell félni, hogy esetleg megbántanak, vagy elnyomnak minket.
Ha csak nincsenek súlyos önismereti problémáink, akkor a vágy ott él mindannyiunkban, hogy egy szerető társ mellett éljünk. Egy teljes ember akkor tud még teljesebb lenni, ha van mellette egy társ, akivel igazán összeillenek. Ez szerintem természetes igény bennünk. Ez az az érzés, amikor azt érzed, hogy alig várod, hogy hazaérj, és amikor együtt vagytok, szinte szavak nélkül is értitek egymást, minden rezdülésetek együtt vibrál.
Egy ilyen kapcsolatban hosszútávon minden férfi és nő arra vágyik a szíve mélyén, hogy egyenrangú partnerei legyenek egymásnak.
Az embert alapvetően úgy teremtette a Jóisten, hogy igényli a szexualitást és az intimitást. Igényli a meghitt, szoros és mély „egybeolvadást”, azt a fajta kötődést, amelyet nem lehet megosztani senki mással, csak szívünk választottjával.
Rengetegen próbálkoznak gyors megoldásokkal, és bevállalják a „félrelépést”, ami egy célravezető megoldásnak tűnhet, ha otthon nem működnek a dolgok.
Úgy gondolják, hogy egy harmadik személy majd megoldja a problémákat. Ha átmenetileg is, de a tüneteket legalább enyhítheti.
Nem az a célunk, hogy bárkit minősítsünk ezzel az írással. Házaspárként és szakemberként is azt szeretnénk, hogy minél több örömteli, boldog, tudatos párkapcsolat legyen a világban. De valljuk be őszintén, a félrelépés egy harmadik féllel nem más, mint egy hazugságon alapuló kapcsolat. Egy félmegoldás. Egy gyáva menekülés a problémák elől, néhány pillanatnyi örömért cserébe, miközben jól szembeköpjük azt, akit elvileg szeretünk. A megcsalt fél nagyon nehezen fogja tudni, sőt valószínűleg képtelen lesz elviselni ezt a terhet, hogy akivel idáig minden este együtt tért nyugovóra, az most valaki mással bújik ágyba.
Hosszútávon óhatatlanul sérül mindkét, sőt mindhárom résztvevő. Ha kiderül, ha nem, egy idő után meg fognak jelenni a különböző romboló érzések, mint a féltékenység, a bűntudat, ami mint egy méreg, lassan átitatja a párkapcsolatot. Belülről rohasztja azt. Egymást érik majd a konfliktusok, veszekedések, a vádaskodás, ami egycsapásra elpusztítja az azelőtt még virágzó intimitást, és a mély, igaz, őszinte érzéseket. A párkapcsolat szétesik, mint egy alap nélküli ház. Szépen lassan romjaira hullik.
A kifelé keresgélés helyett inkább ajánlatos odafigyelni egymás és a saját igényeinkre is. Megtalálni a közös hangot az intimitásban, a szexualitásban. Ha hiányzik valami, azt elmondani a másiknak, és megpróbálni megbeszélni, arra közösen megoldást keresni. Ne söpörjük szőnyeg alá az igényeinket, hanem mondjuk ki, és folyamatosan beszélgessünk ezekről. Teremtsünk alkalmat olyan beszélgetésekre, ahol közös megegyezéseket hozunk a problémáinkra. Ha ezek megtörténnek, sokkal nyugodtabbak, és kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Ezek azok az elengedhetetlen dolgok, melyek ahhoz szükségesek, hogy ismét vissza tudjuk állítani a harmóniát a párkapcsolatunkban.
A megcsalás legtöbbször abból a gondolatmagocskából csírázik ki, amely azt suttogja: „Ha otthon nem kapom meg, akkor majd más biztos szívesen megadja nekem, amire vágyom.” Persze, tudjuk, hogy a harmadik féllel megélt kis titokzatos légyottok, és az újdonság varázsa izgalmassá teszi ezt az egészet. Azt érezhetjük ilyenkor, hogy „végre, ez az, amit otthon nem képes nekem megadni.” Mintha egy új játékszert kapna egy kisgyerek, amivel annyira élvezi a játékot, hogy aztán közben már senkire sem figyel.
Egy megcsalás pontosan azt jelenti, hogy azt a figyelmet, amit a páromnak kellene szentelnem, azt már nem ő kapja meg tőlem, hanem egy kívülálló fél.
Ha igazán komolyan gondolod a párkapcsolatodat, akkor a szótáradból végleg törlöd a megcsalás szót!
Ha a szeretet igazán valódi köztetek, akkor a megcsalás nem lehet opció. Ha nem megalkuvásból, vagy a társadalmi elvárások nyomására alkottok egy párt, hanem igazán komoly elhatározásból, tudatos választással döntöttetek egymás mellett a kapcsolat indulásakor, akkor a kötődésetek valódi. Egy ilyen, igazi szeretetre és tiszteletre alapuló párkapcsolatban, vagy házasságban sem a férfi, sem a nő nem viseli el a megcsalást. Egyszerűen nem fér bele! Végzetes sebeket okoz ez a másiknak. Persze lehet ezen dolgozni, meg jóvátenni, meg megmagyarázni, de a bizonytalanság, a féltékenység később végleges döfést jelenthet a kapcsolatnak egy óvatlan pillanatban. Mi azt hisszük, hogy ezek után mindig ott lebeg majd felettetek Damoklész kardja.
Ha megtörténik a megcsalás, az azt jelenti, hogy a társunk helyett egy másik emberrel éljük meg a legbelsőbb vágyainkat, vele osztjuk meg a legmélyebb érzéseinket, neki adjuk oda magunkat testestől, lelkestől, mindenestől.
Ha ez megtörtént, a párkapcsolatból onnantól kezdve hiányzik az őszinteség, a meghitt szeretet, a bizalom, és egymás tisztelete, megbecsülése. Ezek után újra meg kell találnotok azt az utat, ami ahhoz vezet, hogy feldolgozzátok ezeket a sérüléseket, amiket okoztatok egymásnak. Onnantól el kell kezdeni elölről, egy teljesen új alapra felépíteni ezt a párkapcsolatot. Nem lehetetlen, ismerünk olyan párokat, akiknek sikerült így túljutniuk a megcsalás okozta problémán. De a boldog párkapcsolathoz vezető út onnan elég rögös, ezt bizton állíthatjuk.
A továbbiakban, amikor a szexualitásról van szó, akkor biztos, hogy új távlatokban kell gondolkoznotok mindketten. A hűtlenségnél ugyanis nem helyes, ha a megcsaló felet hibáztatjuk mindenért. A megcsalt félnek is meg kell vizsgálnia a saját felelősségét, hogy mi lehetett az ő része abban, hogy ez megtörténhetett? Hogyan juthattatok el idáig? Ha erre az építkezésre együtt vállalkoztok, és együtt haladtok az úton, akkor többé nem lesz szükség harmadik félre. Ha tényleg őszintén akartok tenni a párkapcsolat jövőjéért, akkor mindkettőtöknek változtatni kell, ez egészen biztos!
Ha odaadással, szeretettel, szerelemmel, a legtisztább szándékkal kielégítitek egymás igényeit, akkor mi hiszünk abban, hogy soha nem fogtok semmilyen harmadik félre vágyni.